Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Saját idézetek(én csiniztem):P :

Egy ember és egy ló első találkozása mindig szivünkben marad..

Ha valami lovagláskor nem sikerül, ne fogjuk a lóra, mert a ló próbálkozik csak mi nem értjük meg..

A ló nem fordit nekünk hátat ha összevesztek ő akkor is szeret.

A lovak az életünk,  szépségünk, szerelmünk és imádjuk őket:)

Ha egyszer elmensz lovagolni, már többet nem szeretnél máshova menni, csak a lovardába:)

 

 

Ady Endre - AZ ELTÉVEDT LOVAS    

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

 

 

Ady Endre - Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hû útra-kelõt,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák elõtt.
Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendõk
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Elõbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

 

 


Füst Milán - EGY MAGÁNOS LOVAS
 


Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentén
Most gondtalan csatangolsz. Ám, ha rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép,
Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé.


Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap
Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan kavarogva
Füstöt vet a fény s eliramlik. . . S ami túl van az alkonyaton,

Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van mindenütt.
Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj
S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl az égő messzeségeken
S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? És mért oly ismerős?
Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? - A néma mozgalom
Nem tudja, nem felel...
S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá, -
Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel.

Így élsz most egymagad. S el-elcsodálkozol, ha este van. Majd lőporos-táskádból estebédedet
Előszeded. . . S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, mely enni kezd,
Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap.
És nem vagy szomorú. Lóháton álldogálsz s tünődöl társtalan : -
Hogy réges-rég, az évezredek mélyén volt-e gyermeked? 

 

Magyar László András: Két lóvers

1.
Dzsáfár, a vezír, hószín paripán
seregét rendezgeti éppen:
"Mahmúd, te a balszárnyat vezeted,
s Ali küzd hadainak közepében,
Qámár a gyalogság élire áll,
Abdullé lesz a sok íjász,
jobbról Ma'amún támad, s a török
lovasok kapitánya ma Níjáz."

Dzsáfár lova mindent hall, meg is ért
(ami kész csoda egy paci szintjén),
megrázza fejét, prüszköl keserűn:
"Jó,jó, de a ló ki? Megin én?"

2.
Egy zoofil, lovába belezúgva
fejest ugrott a fortyogó Vezúvba,
mert azt mondta egy alávaló vátesz
néki, hogy - forrón - a láva lóvá tesz.



 


Sík Sándor - A magvető

Jön.
Nagy, néma árnyék, óriás lovon.
A verejtékes, nehéz éjszakában
Úgy nyúlik el rettentő ködalakja,
Úgy ölel körül mindent hidegen,
Mint a szívet a halálfélelem.
Setét lovát a föld vetette ki,
Párolgó teste úgy szövődött össze
Vér párájából, könnycseppek ködéből.
Feje fölér a felhők tengerébe,
Nehéz felhők elátkozott vizén
Ott úszik két világtalan gödrével,
Amelyből iszony s őrület villámlanak.
Ínyetlen arca onnan vigyorog le,
És onnan csillog fehér koponyája.
A régi rém az, a csonttestű Cézár,
A mindeneket meghajoltató.

Amerre megy,
Léptei alatt meghervad a föld,
És felnyög, hosszan, hosszan, súlyosan.
Amerre karja int:
Az őszült fákról pereg a levél,
A messzeségből véresen vonagló
Bukott lovak sikoltanak,
És megkonyulnak az emberfejek.
Amerre néz,
Az alvó mellre kísértetek ülnek,
A pisla mécs magasra csapkod rémesen,
És nagy kutyák üvöltenek az éjben.
Amerre elvonul: a lázas földnek ajkát
Sírok verik ki, sűrűn, sűrűn,
S a bolygó emberek szemében
Vad, sárga tűz lobog.

Így léptet el,
Így léptet el országok romjain,
Barázdát húz a dőlt világ fölött,
S inatlan ujja új magot szór
A véren hízott régi föld ölébe:
Szegény fejekből pirkadó jövőt.
Az Isten magvetője ő,
Ifjú vetés kegyetlen édesapja,
Vénhedt anyagból új remek művésze,
Vén szolgája az ősi Akaratnak,
Élet követe: a Halál.



 

 
Arany János - LÓRA...!    


Lóra, magyar, lóra! most ütött az óra,
Nem is óra ütött: vészharangot vernek:
Tűz van! ég a házad! a világ fellázadt:
Most kell talpon állni a magyar embernek.

Északról, keletről, délrül, naplementrül
Az egész szomszédság mind ellened zendül;
Akivel megosztád falatodnak felét,
Legelébb is az köt készakarva beléd.

Ezt a szép síkságot, ezt a dús alföldet,
Ménedet, gulyádat irigyelik tőled;
Elhagyják a köves terméketlen rossz tájt,
S a tiéden vágynak tenni ingyen-osztályt.

Mutasd meg azért is, hogy e puszta róna
Halálthozó lakhely másunnan-valóra;
Vize, levegője van neki vesztére:
Szívfájást kap tőle s mind elfoly a vére.

(1848)

 

Kovács Géza: A fehér csikó

Jönnek majd fekete,
vörös, sárga lovak,
örvendezzetek a
fehér csikónak!
Zsoltárt ficánkol a
Duna-Tisza között,
leendő lovasa
házamba költözött.

 

 

Faludi János: Lovaglás vágtában

A lovam nyerge hajít
s az országút settenkedõ fordulói hívnak,
Kápráztatón hinti eltapodott és ugrasztott porát a föld,
Szemem öles, hanyag lasszót vet:
nyakon kapok a mezõn egy parasztlányt
s egy tornyot tépek el a templomától:
hurcolom õket,
Intést adok és sodrom a sorakozó, zászlós fákat,
(A lovam nyerge hajít)
Tudom: lovam patái utolsót karcolnak mindjárt
és többé nem csap arcomba, mint útszéli ág: a természet,
s nem vonszolom uszályom már, az erdõt,
nem nyúlok többé a futkosó barázdák hálójába
repülõ karral,
lovam patája utolsót karcol mindjárt
s izzadt sörényét fogom símogatni,
Ma még hajít a nyerge
s hurcolok, tépek mindent.

 

Pintér Zoltán - Lovam hátán

Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok,

Nesszenések madárdallam
Ág reccsen a friss avarban,
Lovam ugrik elszalad
Elröpít egy perc alatt,

Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egen,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csilagokra,

Nyereg nélkül szőrén ülök
Úgy pörög, hogy elszédülök,
Felhők között nem is látom
Hová viszel jóbarátom,

Napkorong az uticél
Oda engem ne vigyél,
Megéget az minket nyomban
És az álom lángra lobban,

Menjünk inkább le a Földre
Harmatos friss legelőre,
Fűbe fekszem álmodom
Enyém vagy szép táltosom.

 

 

Lovas himnusz

A lelkünk most is vágtat

 

Refrén: A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz még
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat
Hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj

 

Verse 1: Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé
Lassanként mégis itt vagyunk
S csak egy irányba hajthatunk
Mert a kétfelé hajtott szekér
Sehova sem ér

 

Közép: Nem kell, hogy száguldj
Kell a még a tegnap, hogy holnapot láss
Nem baj, hogy álmodod:
A Csodaszarva még előtted jár
És ezer új csodával vár

 

Refrén: A lelkünk addig vágtat...

 

Verse 2: Egy táltos, ha vágtat, kinyitja két tiszta szemét
Orrában érzi a szabadság üzenetét
Merről a szél fúj, arra megy
Nem állja útját völgy, se hegy
Nem állna meg semmiér'
S haza is ér

 

Közép: Nem kell, hogy száguldj ...

 

Refrén: A lelkünk most is vágtat ...

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kőszeg Rohonci út 44/a

(Molnár Kitti, 2016.01.09 16:53)

levél,illetve hozzászólás

(Zsófi, 2015.01.02 17:45)

Imádm a lovakat,nélkülük nem tudnék élni,és ezek a versek...egyszerűen csodásak!!

remeny_gabica97@hotmail.com

(Gabica, 2008.05.28 21:26)

nagyon jók ezek a vesek gabó!!!!!!!!!az egyiket egy versmondó versenyen fogom mondani!!!!!!vagy a lovam hátán vagy a lovaglás vágtában-t!!!!!!csütörtökön rárón fogok lovagolni!!!!!!szoríts!!!!!naon félek!!!!!

Re: remeny_gabica97@hotmail.com

(Csady, 2011.08.01 00:47)

Újra,látni,érezni.

Szamba,istenem,életem.
Az elveszített barát.
Újra láthatom.
Most újra láthatom,érezhetem.

Milyen lesz ha újra látom,ölelem.
Vajon elszorul majd a torkom?
Vajon fogok sírni?
Vajon felismer majd?

Ki tudja.
Ha becsukom a szemem,
Érzem szőre illatát,
Szőre selymességét.

Hallom ahogy levegőt vesz,
Patája dobbanását.
Érzem ahogy vele repülök.
Ahogy eggyé válunk.

Ha minden igaz,újra megtörténhet,
Újra megtörténhet a csoda.
Amit mindig átéltem,mikor vele voltam.
A nyugalmat,a biztonságot.

9 év után újra egyek lehetünk.
Csoda,vagy csak szerencse?
Ki tudja .
De a lényeg hogy újra egymásra találhatunk.

Szívemben béke,
Nyugalom lesz.
Lelkünk újra egyé válik.
A sebek beforrnak.



Re: Re: remeny_gabica97@hotmail.com

(Csady , 2014.09.01 23:41)

ez az én versem. :D

A versek

(Berty, 2014.05.29 18:06)

Nagyon szép versek én is egyet értek veled mindenben! :)

bp.

(berty, 2014.05.29 18:05)

hellokaaaa

Ady Endre: Az eltévdt lovas

(Szakál Zsofi, 2013.04.16 10:36)

Kísértetes nálunk az Ősz

S fogyatkozott számú az ember

S a dombkerítéses síkon

Köd-gubában jár a November.

Re: Ady Endre: Az eltévdt lovas

(Szakál Zsofi, 2013.04.16 10:39)

A LEGJOBBAN KIFEJEZŐ ÉS A LEGSZEBB SZAVAKAT HASZNÁL A VERSBEN

szrenike@gmail.com

(Szabó Reni, 2011.11.03 19:09)

Nagyon jó az oldal és a versek is nagyon szépek.

Reni

lovaslovaslovaslovas

(Ghorse, 2011.07.21 10:48)

Nekem is tetszenek a versek .Az oldal meg tök jó,már is tanultam egy,s mást.Nekem még nincsenek lovaim de lesznek jövőre(2012)!!!
Kiseb koromban volt 2 pónim (shetlandik) de eladtuk őket...sajnos...
ccccccccccclllllllllllllllllaaaaaaaaaaaaassssssssss az olodaladddd
Gabica!!!!!!!!!!!!

denesviki@citromail.hu

(Viki, 2011.03.22 06:26)

Igazán meghatok az idézetek!!
Grat!!
üdv.:Viki♥

abigel7@citromail.hu

(Aby, 2010.11.13 15:25)

Én sztem is jók a versek.Én is imádom a lovakat!=)

szilágy@citromail.hu

(szilágyi dora, 2010.08.23 13:03)

te jonny akárki nem kéne ilyeneket irni mert kiveszem a fogad amugy negyon jok a versek nekem van egy lovam és verseny elöt mindig mondok neki =)
igy továb puxxx

jonny69@cirtomail.hu

(nagy zsani, 2010.08.23 12:59)

cöh ezek a vesek nem nagyon ilik a lovaghoz a lovag élölények és nem kéne ilyen hülye sékegeket irni :@

abicica@citromail.hu

(Abii, 2010.07.25 11:55)

Nagyon jók! Grat! ;))<3

Sziasztok:)

(Aracsi(Lili), 2010.07.05 20:36)

Én járok lovagolni.

Nekem nagyon tetszenek a versek:)

k.gabica@citromail.hu

(Szerky, 2010.05.19 22:28)

Örülök hogy tettszenek!:D

overdose23@freemail.hu

(harsányi barbara, 2010.05.17 20:45)

szeretem az állattokat főleg a lovakat.lovagolni is szerettek.

hajnalcsillag23@gmail.com

(nemes viki, 2010.03.22 16:35)

szép!